2020. augusztus 9., vasárnap

Jó tanuló

Megmondom őszintén nem terveztem, hogy miután belekezdek Stephen King: A remény rabjai c. több mini regényből álló könyvébe mindegyikről írni fogok. Tudtam, hogy roppant jó író lehet hiszen nem hiába van ekkora olvasottsága világszerte és ennyi elismertsége, de soha nem számítottam arra, amit ez a könyv nyújtott eddig.
Voltak már könyvek, amik nagy hatással voltak rám, főleg olyan művek amikkel kapcsolatosan valamilyen módon azonosulni tudtam. Vagy éppen annyira mélyen elgondolkodtatott, amire csak kevés könyv képes. 
De a Stephen King regényeiről főleg a horror filmek jutottak eszembe, amit folyamatosan nyomnak a tv-be rendszeres időközönként. És bár a legtöbb remekeül sikerült, de most olvasva az eddigi történeteket tisztában vagyok vele mennyire nem képesek vissza adni azokat a lélektani folyamatokat, amiket a könyvből tapasztalok lapról-lapra.
Az előző hosszú bejegyzésem, az első történetről szólt, a remény rabjairól. Nagyon jó élmény volt, eddig ez tetszett a legjobban. Mert miután befejeztem, bár mélyen elgondolkodtatott sok dologról, mégis olyan felemelő érzés volt. Mintha egy pillanara kisütött volna a nap a viharos égbolton.

2020. augusztus 8., szombat

A remény rabjai

A héten ismerősöm unszolására újra könytárba mentem. Régen imádtam könyvtárba járni. Manapság már nem nagyon van rá sem időm, sem kedvem, valamiért a könyvtárba járás háttérbe szorult az életembe. Olvasni körülbelül azóta szeretek mióta általános iskolás koromban egy gyerekkori barátom megmutatta nekem a Harry Potter film sorozatot. Lehet nevetségesnek hat, azok számára akik manapság csak egy "túlhypolt"  alkotást látnak benne, számomra azonban a HP filmek jelentették a nagy vízválasztó vonalat. Azt hiszem, talán az első-második részét láttam, és annyira kíváncsi lettem a folytatásra, hogy belekezdtem a könyvbe. Ahogy azt illik az első résszel kezdtem az olvasást, és innentől kezdve a többi már borítékolható. A könyvek egy új világot nyitottak meg számomra, töménytelen mennyiségű irodalmat olvastam el fiatalabb koromban. Bevallom a legtöbb koromhoz illő olvasmányok voltak, de miután kiolvastam minden elérhető jó történetet, amit a városi könyvtárban csak elérhető lehetett áttértem a felnőtt részre. Jöttek a romantikus felnőtt irodalmak, majd a krimik. Azt hiszem, ezekhez - főleg a krimi - még nem voltam akkoriban kellően érett. Roppantul élveztem mindet erre emlékszem, de hogy pontosan milyne kötetket olvastam felnőtt irodalomba, az már kissé a homályba vész. Sok könyvnél, amit frissen olvasok és régebbi kiadás "beugrik", hogy ez valahol ismerős, mintha már olvastam volna... Hogy konkrént legyek, Michael Connelly regényeit most vettem elő. Újabban rá vagyok függve egy régebbi sorozatának újra kiadott változatára, és nem olyan rég ugrott be, hogy bizony annak idején rendesen kivesézhettem a történeteit - csak már megkopott az emlékezetem róla.
Mindenesetre most nem erről szeretnék írni.