Miután túl vagyok egy katasztrofális napon, úgy gondoltam leírom a második részt a cím adó témával kapcsolatban. Be kell valljam ez a blogírás nagyszerű módja annak, hogy elterelje a gondolataimat, mivel az adott témára/bejegyzésre összpontosítok vele. Nem pedig a szörnyű napomra.
Szóval az én hófehér angyalkámnak a korántsem zökkenőmentes érkezése és első napja utána sajnos nem éppen egyszerűen folytatódott kicsinyke élete nálam. Az előző bejegyzésemben említett ágy mögé bújás után a macskát közel három teljes egész napig nem láttam, nem hallottam. Vagyis hazudok, mert annyira láttam, míg másfél nap után bevilágítottam az ágy mögé lámpával, hogy megbizonyosodjak róla a macska még mindig ott van. De három napig egy tapodtat sem mozdult ki. Sajnos ez cseppet sem olyan vidám, mint ahogy most próbálom előadni... Konkrétan kétségbe voltam esve a harmadik napon. Mert bár még nem részleteztem, de a "nem láttam, nem hallottam" részt úgy kell érteni, hogy a középső szobába beköltöztettem a komplett macskaalmot, vizes tálat, kajás tálkát és a ciccmiccem egyiket sem használta. Mivel két egész napig nem evett/nem ivott semmit. Ez idő tájt én már a létező minden fellelhető internetes cikket elolvastam... Utána néztem meddig bírják ki a macskák/kutyák étel-ital nélkül. Vannak-e esetleg hasonló történetek a neten, nehezen kezelhető háziállatokkal. Eközben persze mindenféle sötét gondolataim támadtak, mi van ha beteg lett... mi van ha a szekrény mögé szorulásnál megütötte magát... mi van ha... és mi van ha.... Szóval nem fogom eltúlozni, de rettegtem és minden utánaolvasás ellenére (amely bejegyzések arra biztattak, hogy legyek türelemmel stb...) teljesen tanácstalan voltam. Vérzett a szívem a kis drágámért.
Na de a harmadik nap! :D
Hála a jó égnek, a harmadik nap estéjén evett és ivott az új lakótársam. Hogy ezt honnan tudom? Nos miután túl voltam a harmadik szörnyű éjszakámon, reggelre virradóan, munkába indulás előtt észrevettem, hogy fogyott a kikészített konzerves ételből, és kapirgálás nyomok rajzolódtak ki világosan az oda készített alomtálcában.
Olyan szintű megkönnyebbülés volt mindez, hogy szinte éreztem, ahogy mázsás súlyok leesnek a vállamról. Végre! Nem fog étlen-szomjan halni. Kit érdekel ha én nem látom, az a lényeg, hogy él és virul. Természetesen mindezen trauma után nem nyugodtam meg teljesen. Kutatás, keresgélés után egy cicás-kutyás online boltba leltem meg a csodaszert. Legalábbis nekem segített. Ez a csodaszer a Feliway Classic párologtató készülék. Mikor megrendeltem (a második kétségbeejtő napon) csak reméltem, hogy használni fog, írtak róla jót/rosszat, hogy bizonyos macskáknál/problémáknál jól alkalmazható másnál nem... szóval elég lutrinak éreztem. Talán a negyedik vagy ötödik nap érkezett a csomagom házhoz, amit azon nyomban elkezdtem használni. Az első héten semmi hasznát nem láttam. A macskuszt még mindig nem láttam, csak azt, hogy fogy a tálkájából az étel/ital (bár nem olyan mennyiségben amitől teljes boldogságot éreztem volna...) Annyi változás volt talán az első héten, hogy bár látni nem, de hallani már hallottam esténként a macskát. Mivel a másik szobába volt még mindig mindene, így eljutottunk odáig, hogy már nem várta meg míg lekapcsolom a tv-t és elalszom, hanem akkor is előjött, amikor még tévéztem/ágyban feküdtem. A második hét elteltével már kezdtem azt gondolni, hogy ez a szerkentyű is kidobott pénz volt az ablakon. (Megjegyzem sajnos van azért ára rendesen. De mint utólag kiderült, maximálisan megéri.)
Olyan szintű megkönnyebbülés volt mindez, hogy szinte éreztem, ahogy mázsás súlyok leesnek a vállamról. Végre! Nem fog étlen-szomjan halni. Kit érdekel ha én nem látom, az a lényeg, hogy él és virul. Természetesen mindezen trauma után nem nyugodtam meg teljesen. Kutatás, keresgélés után egy cicás-kutyás online boltba leltem meg a csodaszert. Legalábbis nekem segített. Ez a csodaszer a Feliway Classic párologtató készülék. Mikor megrendeltem (a második kétségbeejtő napon) csak reméltem, hogy használni fog, írtak róla jót/rosszat, hogy bizonyos macskáknál/problémáknál jól alkalmazható másnál nem... szóval elég lutrinak éreztem. Talán a negyedik vagy ötödik nap érkezett a csomagom házhoz, amit azon nyomban elkezdtem használni. Az első héten semmi hasznát nem láttam. A macskuszt még mindig nem láttam, csak azt, hogy fogy a tálkájából az étel/ital (bár nem olyan mennyiségben amitől teljes boldogságot éreztem volna...) Annyi változás volt talán az első héten, hogy bár látni nem, de hallani már hallottam esténként a macskát. Mivel a másik szobába volt még mindig mindene, így eljutottunk odáig, hogy már nem várta meg míg lekapcsolom a tv-t és elalszom, hanem akkor is előjött, amikor még tévéztem/ágyban feküdtem. A második hét elteltével már kezdtem azt gondolni, hogy ez a szerkentyű is kidobott pénz volt az ablakon. (Megjegyzem sajnos van azért ára rendesen. De mint utólag kiderült, maximálisan megéri.)
A lényeg, hogy a második hét után végre előjött a cica NAPPAL is. Körülbelül madarat lehetett volna fogatni velem. Még mindig emlékszem, ahogy végig szaglássza a szobát és birtokba veszi a neki vásárolt macskakaparóval felszerelt állványt. Természetesen bármennyire is szerettem volna megölelgetni és simizni a kis szőrét, nem rohantam le a szeretetemmel. Ez idő táj már szakértőnek éreztem magam a macska szelídítés témájában ráadásul belegondoltam, hogy érezném én a helyébe magam... Szóval türelmesen vártam és megadtam neki az esélyt, hogy ő tegye meg az első lépést felém.
Kezdetben minden mozdulatomra visszaszaladt a búvóhelyére, de szép lassan (a pontos időre itt már nem emlékszem a történetünkben) rájött arra, hogy nem támadom őt le és már el tudtam menni mellette (illetve a macska állvány mellett) úgy hogy nem szaladt el. Bár jó ideig még mindig minden neszre felfigyelt, rémült szemeivel nyomon követte a mozgásomat.
Teltek szépen a napok, tengettünk szépen, csendesen kis életünket. Időközben kiköltöztettem a macskaalmot rendeltetés szerinti helyére a macska kajás/ivós tálkával együtt. Szívecském pedig szép lassan az egész lakást feltérképezte és viszonylagos magabiztossággal birtokba vette. Mindezen változást én csak is a Feliway-nek tudom be, őszintén úgy gondolom, hogy ez a párologtató szerkezet nélkül sokkal hosszabbra nyúlt volna ez a folyamat.
Kezdetben minden mozdulatomra visszaszaladt a búvóhelyére, de szép lassan (a pontos időre itt már nem emlékszem a történetünkben) rájött arra, hogy nem támadom őt le és már el tudtam menni mellette (illetve a macska állvány mellett) úgy hogy nem szaladt el. Bár jó ideig még mindig minden neszre felfigyelt, rémült szemeivel nyomon követte a mozgásomat.
Teltek szépen a napok, tengettünk szépen, csendesen kis életünket. Időközben kiköltöztettem a macskaalmot rendeltetés szerinti helyére a macska kajás/ivós tálkával együtt. Szívecském pedig szép lassan az egész lakást feltérképezte és viszonylagos magabiztossággal birtokba vette. Mindezen változást én csak is a Feliway-nek tudom be, őszintén úgy gondolom, hogy ez a párologtató szerkezet nélkül sokkal hosszabbra nyúlt volna ez a folyamat.
No de az első simogatással még várnom kellett. Arról majd egy másik bejegyzésben írok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése